Reed érzékelők vs. Hall Effect Sensors

Reed érzékelők vs. Hall Effect Sensors

A Hall Effect érzékelők a mágneses erő jelenlétét is használják a kapcsoló kinyitásának és bezárásának táplálására, de a hasonlóságok itt véget érnek. Ezek az érzékelők félvezető átalakítók, amelyek feszültséget eredményeznek a szilárdtest-kapcsolók aktiválására, nem pedig a mozgó alkatrészekkel. A két kapcsolótípus közötti néhány más kulcsfontosságú különbség a következőket tartalmazza:

Tartósság. A Hall Effect érzékelőknek további csomagolásra lehet szükségük, hogy megvédjék őket a környezettől, míg a nád érzékelőket hermetikusan lezárt tartályokban védik. Mivel azonban a nádérzékelők mechanikai mozgást használnak, hajlamosabbak a kopásra.
Villamosenergia -igény. A Hall Effect kapcsolók állandó áramlást igényelnek. A nádérzékelők viszont csak a mágneses mező előállításához szükséges energiát igényelnek.
Az interferencia sebezhetősége. A nádkapcsolók bizonyos környezetekben hajlamosak a mechanikai sokkra, míg a Hall Effect kapcsolók nem. A Hall Effect kapcsolók viszont hajlamosabbak az elektromágneses interferenciára (EMI).
Frekvenciatartomány. A Hall Effect érzékelők szélesebb frekvenciatartományban használhatók, míg a nád érzékelők általában 10 kHz alatti frekvenciákra korlátozódnak.
Költség. Mindkét érzékelőtípus meglehetősen költséghatékony, de az általános nádérzékelők olcsóbbak, ami a Hall Effect Sensors-t valamivel drágábbá teszi.
Termikus körülmények. A nádérzékelők szélsőséges meleg vagy hideg hőmérsékleten jobban teljesítenek, míg a Hall Effect érzékelők általában a szélsőséges hőmérsékleten tapasztalják a teljesítmény problémáit.