Reed érzékelők vs. Hall effektus érzékelők
A Hall Effect érzékelők a mágneses erő jelenlétét is felhasználják a kapcsoló nyitásának és zárásának meghajtására, de ezzel véget is érnek a hasonlóságaik. Ezek az érzékelők félvezető jelátalakítók, amelyek feszültséget állítanak elő a szilárdtest kapcsolók aktiválásához, nem pedig a mozgó alkatrészeket tartalmazó kapcsolókhoz. Néhány további lényeges különbség a két kapcsolótípus között:
Tartósság. A Hall Effect érzékelők további csomagolást igényelhetnek, hogy megvédjék őket a környezettől, míg a nádérzékelőket hermetikusan lezárt tartályok védik. Mivel azonban a nádszenzorok mechanikus mozgást használnak, érzékenyebbek a kopásra.
Villamosenergia igény. A Hall-effektus kapcsolók állandó áramot igényelnek. A Reed-érzékelőknek viszont csak időszakos mágneses mező generálásához van szükség energiára.
Interferenciával szembeni sebezhetőség. A Reed kapcsolók bizonyos környezetekben hajlamosak lehetnek mechanikai ütésekre, míg a Hall Effect kapcsolók nem. A Hall Effect kapcsolók viszont érzékenyebbek az elektromágneses interferenciára (EMI).
Frekvencia tartomány. A Hall-effektus-érzékelők szélesebb frekvenciatartományban használhatók, míg a reed-érzékelők általában 10 kHz alatti frekvenciájú alkalmazásokra korlátozódnak.
Költség. Mindkét érzékelőtípus meglehetősen költséghatékony, de összességében a reed-érzékelők előállítása olcsóbb, ami a Hall Effect érzékelőket valamivel drágábbá teszi.
Hőviszonyok. A Reed érzékelők jobban teljesítenek extrém meleg vagy hideg hőmérsékleten, míg a Hall Effect érzékelők általában teljesítményproblémákat tapasztalnak szélsőséges hőmérsékleten.
Feladás időpontja: 2024. május 24