Reed-érzékelők vs. Hall-effektus-érzékelők
A Hall-effektusú érzékelők szintén mágneses erő jelenlétét használják a kapcsoló nyitásának és zárásának működtetéséhez, de itt véget is ér a hasonlóságuk. Ezek az érzékelők félvezető átalakítók, amelyek feszültséget állítanak elő a szilárdtest kapcsolók aktiválásához, nem pedig a mozgó alkatrészekkel rendelkező kapcsolók aktiválásához. A két kapcsolótípus közötti további fontos különbségek a következők:
Tartósság. A Hall-effektusú érzékelőkhöz további csomagolásra lehet szükség a környezeti hatások védelme érdekében, míg a reed-érzékelők hermetikusan lezárt tartályokban vannak védve. Mivel azonban a reed-érzékelők mechanikus mozgást alkalmaznak, jobban ki vannak téve a kopásnak és elhasználódásnak.
Áramigény. A Hall-effektusú kapcsolók állandó áramot igényelnek. A Reed-érzékelőknek ezzel szemben csak a mágneses mező szakaszos létrehozásához van szükségük energiára.
Interferenciával szembeni sérülékenység. A reed-kapcsolók bizonyos környezetekben mechanikai ütéseknek lehetnek kitéve, míg a Hall-effektusú kapcsolók nem. A Hall-effektusú kapcsolók ezzel szemben érzékenyebbek az elektromágneses interferenciára (EMI).
Frekvenciatartomány. A Hall-effektusú érzékelők szélesebb frekvenciatartományban használhatók, míg a reed-érzékelők általában a 10 kHz alatti frekvenciákkal rendelkező alkalmazásokra korlátozódnak.
Költség. Mindkét érzékelőtípus meglehetősen költséghatékony, de összességében a reed-érzékelők olcsóbbak előállítani, ami a Hall-effektusú érzékelőket némileg drágábbá teszi.
Hőviszonyok. A reed-érzékelők jobban teljesítenek szélsőségesen meleg vagy hideg hőmérsékleten, míg a Hall-effektusú érzékelők szélsőséges hőmérsékleteken teljesítményproblémákat tapasztalnak.
Közzététel ideje: 2024. május 24.